, (tasz-ít-ott) mn. tt. taszított-at. Általán, amit taszítás által tovább nyomtak. Különösen átv. ért. taszított eszű, am. féleszű, bolondos, hóbortos, kinek esze mintegy kiment a helyéből. Némely tájszokás szerint így nevezik a metélt tésztát, talán azért, hogy midőn metélik, közbeközbe odább taszítják a deszkán.