, (tap-s) fn. tt. taps-ot, harm. szr. ~a. Azon hang, melyet az öszvecsapott tenyerek adnak. Tapssal jelt adni. Tapsra tánczolni, ugrani. Átv. tetszésnek, helybenhagyásnak, örömnek jele. Tapsokkal fogadni valakit. A nép örömtapsai között bevonulni a városba. Tapsokat aratni. Tapsra vágyni. Gyöke tap, mint hangszó egyezik csap szóval.