, (tap-ot-a) fn. tt. tapotá-t. Erdélyi szó, s am. járáskelés. Gyöke tap, s törzse tapod, melyből lett tapodó, tapoda, s a d-nek megkeményedésével: tapota. Hasonló képeztetésű: serteperte, e helyett serdeperde, azaz, serdülveperdülve ide-oda járó. Ilyenek továbbá: hahota, szunyáta, cselefinta s némely mások.