, (tasz-ít) áth. m. taszít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Lökés, döfés, vagy nyomás által nyugvó helyéből kimozdít valamit. Változattal: toszít. Falhoz, odább, jobbra, balra, hanyatt taszítani valamit v. valakit. Betaszítani a kihúzott fiókot. Eltaszítani az utjában álló gyereket. Kitaszították őt a szobából. Letaszították őt az állásról. Majd ide, majd oda taszítják. Ahova taszítják, ott marad. Isten taszította ember, együgyű, hüle, mamlasz. A baktól őrízkedjél, mert seggre taszít. (Km.). Rokon hozzá: tol, azon különbséggel, hogy taszít egyes, tol folytonos távolító nyomásra vonatkozik. Gyöke tasz v. tosz átható ige, s azon ít képzőjü igék sorába tartozik, melyek egyszerű cselekvőkből származtak, mint: mer-ít, von-ít, nyom-ít, vet-ít, vakar-ít, kapar-ít, csavar-it, sodor-ít, peder-ít, teker-ít, melyek közől némelyek n közbevetett hangot vesznek föl: nyomint, vakarint, csavarint, taszint.