, (tar-j) fn. tt. tarj-at. A szarvasmarhának első lapoczkáji fölött levő hús. A lónál ugyan ezen rész mar v. marj, vagy tájdivatosan: mor, morj. Néhutt utóhanggal: tarja és torja. Alapfogalomban azon szók osztályába tartozik, melyek emelkedésre, magasságra, kinövésre vonatkoznak, mint: tarkó, taraj stb. V. ö. R. gyökhang.