, elavult törzs, melyből távol, távul, távozik eredtek. Gyöke azon ta v. tá, mely több származékaiban messzeségre, terjedésre vonatkozik. Azon szók osztályába tartozik, melyek a v utóhangot leginkább ragozás kedveért veszik föl, mint bá báv báva, nyá nyáv nyávog hangutánzók, továbbá lé lév, hé hév, bé bév, csé csév cséve, mű műv stb. Egyébiránt megfelel a német Ferne szónak, s önálló főnevül ,távol helyett használható volna; azonban leginkább összetételekben alkalmazzák, mint távcső, távirat. Csagataji nyelven tav és tavos szintén am. távul, messze. (Vámbéry). Lapp nyelven: taave (távul a parttól Budenz J.).