, (tasz-ig-ál) gyak. áth. m. taszigál-t. Gyakran, ismételve, s apróbb lökésekkel taszít, nyomkod, ideoda mozgat. Könyökkel taszigálni valakit. A sürü tömegben mozgó nép taszigálja egymást. Kitaszigálni, eltaszigálni, betaszigálni valakit. Megtaszigálták őt a vásárban. Kadarka ne taszigálj! részegen tántorgó emberek közmondata.
Gyöke tasz v. tosz, honnan máskép: toszigál. A középképző ig, a gyakorlatos og-nak (taszogál) kicsinyítője, mint a hajigál, álldigál, gurigál igékben. V. ö. TUSZKOL.