, fn. tt. táskát. 1) Mindenféle tarisznya, vagy ehhez hasonló kisebb nagyobb tárcza, melyben a kirándulók, vagy utasok holmit magukkal visznek. Bőrtáska, uti táska, vadásztáska, koldústáska, pénztáska, lovagtáska, levéltáska. Két táskára szegődött, (km.), azaz, koldusbotra jutott; máskép: általvetőre szorult. 2) Tokféle takaró. Hajtáska, melybe a befont hajat teszik. Tolltáska. 3) Öszvehajtogatott tésztalevelekből álló ételnem, melyet valamivel megtöltenek. Turós, darás, lekváros táska. 4) A növénytanban a becző terméshez hasonló alkatu magrejtő, csakhogy a hossza a szélességével egyenlő, mint a négy főbb hímesek seregében számos növénynem. Képes és tréfás kifejezéssel: álomtáska, igen aluszékony, ki mintegy álommal van megtöltve, máskép: álomszuszék, álomtarisznya. Néhutt: tasak.
Külsejére idegen eredetű szó, t. i. németül Tasche, olaszul tasca, svédül taska stb. Azonban ha azt veszszük, hogy az r az s előtt igen gyakran hasonúl, vagy egészen ki is esik, pl. maga a tarsoly szó a régieknél s mai tájejtés szerént is tassoly, tasoly; akkor táska a legtermészetesben és egyszerűbben lehet am. táraska, a székelyeknél tariskó. V. ö. TARSOLY.