, (tám-asz-t-ás) fn. tt. támasztás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valami támad, azaz, ered, fölkel, létre jön, vagy szilárd állásuvá tétetik, a dőlés, hanyatlás ellen biztosíttatik. Öszvetéve: pertámasztás, harag-, háborutámasztás, vihartámasztás stb. Igekötőkkel: kitámasztás, feltámasztás, megtámasztás.