, fn. tt. tat-ot, harm. szr. ~ja. 1) Hajó, dereglye, sajka, csónak fara, hátulja, hátulsó része, mely régibb hajóknál laposan, újabbaknál gömbölydeden végződik. Kormányosnak tat a helye. (Km.). Minthogy a tat a hajónak magasabb része, valószinű, hogy egy eredetü a magas hangú tet gyökkel, melyből tető származott. Szélesb ért. foglaló keresztdeszka a csónakon, mely ülésre szolgál. 2) A Balaton mellékén, valaminek széle, pártázata, pl. kályha, kemencze, ágy tatja.