, (tar-t-ó-oz-kod-ás) fn. tt. tartózkodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Folytonos, vagy bizonyos ideig terjedő maradás valamely helyen, mely különben nem rendes lakásunk. Ha kiutazandol, tartózkodásod helyeit időnként add tudtomra. Nálunk tartózkodása alatt jól viseli magát. 2) Félelemből, bizalmatlanságból, vagy akármely más okból származó ovakodás. Az idegenek előtt tartózkodással beszélni, nyilatkozni. Ami szivén feküdt, tartózkodás nélkül kimondotta.
Az első pont alatti értelemben azon önható tart igének származéka, mely t. i. folytonos létezést jelent; a második pont alatt pedig az átható tart-ból ered, mintegy magát visszatartja. V. ö. TART, (1), áth. és (3), önható.