, (tar-t-ás) fn. tt. tartás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Valaminek folytonos létezése, romlatlan állapotban maradása. Lásd: TART, önh. 2) Cselekvés, mely által valamit v. valakit tartunk, ez igének minden értelmében. V. ö. TART, áth. Öszvetéve: haragtartás, háztartás, lótartás, jóltartás, kitartás, megtartás, rátartás, rendtartás, szertartás, tanácstartás, szótartás, cselédtartás stb.