, (tap-ol-ó-os v. tap-l-ó-os) mn. tt. taplós-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Taplóféle tűzfogó szerrel ellátott, bővelkedő. 2) Átv. kifőzött taplógombához, vagy más fataplóhoz hasonló rostozatú, podvás, vagy rohatag. Taplós hús, vad hús, mint kóros kinövés. Taplós alma, melynek nedve kiszáradt, s csak rostjai maradtak. Taplós fabél.