, fn. tt. tatát. Gyermeknyelven am. atya, apa. Édes tatám. Eredeti törzse: ata, melyből a gyök mássalhangzójának előtételével lett tata, mint, apa papa, anya nyanya mama, aba törökül: baba. IV-dik Béla királynak 1263-diki oklevelében olvassuk: "Et in signum hujus rei et facti praefatus rex, S. Stephanus, dictam villam ob reverentiam et memoriam dicti comitis Deodati, et testamenti facti per ipsum, Tatam nominavit, quod pater spiritualis interpretatur vulgariter. (Fejér. Codex diplomaticus. Tomus IV. volumen III. 105. lapon). Ugyanezt bizonyítja az "Agendarius anni 1583 czimű könyv 52. lapja: "Tatája, azaz keresztapja vagy anyja legyen mindennek aki oda járul (t. i. a bérmálás szentségéhez). Szanszkritul is tata (Vater. Vertrauliche Benennung. Böthlingk), mely a latinban szintén eléjön; görögül: τατα, τεττα. Finn nyelven: taata, taato am. atya (többnyire csak megszólitásra használt szó), észt nyelven: taat, lív nyelven tât, tâti- (Budenz J.).