, (tar-t-oz-ik) k. m. tartoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. 1) Valamit cselekedni köteles. Az atya tartozik gyermekeit nevelni. Én nem tartozom rólad gondoskodni. Neked nem tartozom számot adni. 2) Valakinek adós valamivel. Péter ezer forinttal tartozik Pálnak. Sokkal tartozik a kalmárnak. Én senkinek se tartozom. Neked nagy hálával v. köszönettel tartozom. Kocsmáros mivel tartozom?
"Kocsmárosné már én többet nem iszom,
Mert én kendnek igen sokkal tartozom.
(Népdal).
3) Bizonyos viszonynál, öszveköttetésnél fogva valamihez való, kellő. Ezen kert a mi házunkhoz tartozik. Azon székek nem ezen pamlaghoz tartoznak. Ő nem tartozik közénk. 4) Bizonyos érdeknél vagy más viszonynál fogva valakit illet, midőn a viszonyszó ~ra, ~re ragot veszen föl. Ez nem tartozik rám, engem nem illet. Azzal törődjél, ami rád tartozik.
Ezen igének minden jelentéseiben a megkötés, kötelezés alapfogalma rejlik, mennyiben aki tartozik, azt bizonyos ok erkölcsileg mintegy kötve tart.