, (tar-t-ó-oz-ik) k. m. tartóz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. 1) Valamibe fogódzva, vagy neki támaszkodva tartja magát, hogy le ne essék, el ne dőljön stb. Kötélbe fogódzva tartózott, hogy a víz el ne sodorja. 2) Régiesen és tájdivatosan: valamitől ovakodik, s mintegy távol tartja magát. Ezen veszedelmes embertől tartóznod kell. Aki Istent szeme előtt nem viseli, az semmi gonosztól meg nem tartózik. (Pázmán Préd. 1068. l.). Mai nyelvszokás szerént általánosabban: tartózkodik, de amely még más jelentéssel is bir.
Egyébiránt ezen ,tartózik szótól ered tartóztat.