, (tar-t) önh. m. tart-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. 1) Folytonosan, vagy bizonyos időhatárig latszik, s mintegy időről időre halad, huzódik, marad. Éghajlatunk alatt a tél néha négy hónapig is tart. A színi eléadás három óráig tartott. Meddig tartott az egyházi szertartás? Beszéde alig tartott egy óranegyedig. Addig tart a barátság, míg zsiros a konyha. (Km.). Míg pénzem tart, itt maradok. 2) Különösen ép, romlatlan állapotban marad, vagy folytatja tételét bizonyos ideig. Egy pár csizma egy évig tart neki. Köpenye tíz évig tartott. Már e világ nem tart sokáig. Eltart a föld, csak legyen mit ennünk. (Km.). A kötél huzósan tart. (Km.).
Nem csak hangra, hanem alapfogalomra is az átható tart igével annyiban egyezik, mennyiben mindegyik bizonyos állapotnak folytonos maradására, illetőleg létezésére vonatkozik, azon különbséggel, hogy az önhatólag vett tart azt jelenti, hogy valami bizonyos állapotban marad; ellenben az átható tart am. bizonyos állapotban maraszt. Egyébiránt gyökre és alaphangra egyeznek ezen önható ,tart szóval a latin duro, a német dauern, a szláv terwá v. trwá stb. V. ö. TAR, elvont gyök.