, (tar-t-al-ék) fn. tt. tartalék-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) Támasz, gát, akadály, mely valamit az esés, rohanás ellen föntart. Víz tartalékja. (Szabó D.). 2) Akármely eszköz, mely valamit vagy valakit tartóztat, bizonyos helyen vagy irányban maraszt, pl. a kötőfék a lónak tartaléka. Minden tartalék nélkül rohanni. (Szabó D.). 3) Különösen erkölcsi akadály, mely valakit bizonyos cselekvéstől mintegy visszahúz, visszatart; máskép: tarts. Véleményét tartalék nélkül kimondani. 4) Valamely egészből oly rész, melyet a többivel jelenleg nem használunk, hanem félretéve más alkalomra, vagy időre s véletlen esélyekre tartjuk föl. Tartalékbor, tartalékgabona, tartaléksereg, tartaléktőke.
Ezen szóban az al-ék végzet összetett képzőnek tekinthető, s hasonlók hozzá: mártalék, toldalék, ázalék, főzelék, függelék stb.