, (tarsoly-ka, palóczos ejtéssel) kicsinző fn. tt. tarsókát. 1) Széles ért. a négy főbb hímesek seregéből és táskások rendéből való növénynem, melynek magtokjai vagyis táskáji laposak, vagy visszás, öszvenyomott éles végüek, vagy kerekded, csorba végü hártyakarimásak; kopácsai csónakosak, ormosak. (Thlaspi). 2) Különösen népies nyelven azon faja, melyet növénytani néven pásztortáskatarsóká-nak hívnak, minthogy magtokja némileg ahhoz hasonló; máskép köz nyelven: paperszény, békatarsoly, szükés, vérállatófű, porczogófű, vadmustár. (Thlaspi bursa pastoris). Még némely fajai: vetési tarsóka (thl. arvense), köznépiesen: nyűfű, nagy borsocska, temondád, vadmustár; hagymaszagu tarsóka (thl. alliaceum), köznépiesen: foghagymaszagu tarsolyfű; mezei tarsóka (thl. campestre), köznépiesen: palaczkfű, temondádfű, vadmustár.