, fn. tt. tarnics-ot, harm. szr. ~a. Növénynem az öthimesek seregéből és kétanyások rendéből (Gentiana), melynek több fajai között gyógyerejéről különösen ismeretes a sárga tarnics, (gentiana lutea), melynek virágai gyürűsek, gyürűi bogernyő szabásuak, bokrétáji többnyire ötmetszetűk, kerekformák, pettyegetett sárgák; máskép köznépiesen: danczia, encziána (mindkettő a ,gentiana, szóból), keserűgyökér. Másik ismertebb faja a kornis tarnics (gentiana pneumonanthe), virágai kocsánosak, ellenesek; bokrétáji harangformák, ránczoltak, ötmetszetűk; levelei szálasak, tompák; virágzata kék, belül homályos sárgával vagy fejérrel pettegetett; köznépiesen: kornisfű. Van még a tölcséres bokrétájuaknak egy ismeretes faja, melynek köznépiesen földepe, kis czentauria, százforintosfű, kis ezerjófű, a növénytanban pedig földepetarnics a neve. (Gentiana centaurium).