, (tar-kó v. tar-og-ó?) fn. tt. tarkó-t. A fejnek hátsó alrésze a nyakcsigolya táján, a fülek közötti vonalon. Körülbelül azon rész, melynek szarvasmarhánál tar v. tarj a neve. Tarkón ütni, találni valakit. Máskép: nyakszirt. Gyöke magyar elemzéssel a kidudorodást, kinövést jelentő tar, rokonai taraj v. taré, szaru stb. V. ö. R, gyökhang. Egyébiránt rokon vele a mongol taraki v. tariki (cerveau, cervelle); és terigün (la tête), persa tárek (Gipfel, Wirbel des Kopfes), kicsinző fn. tár (Spitze, Gipfel) szótól, mely ismét a magyar taré v. taraj szóhoz áll közelebb. Budenz J. szerént az észt turi, turik (nyakszirt), finn turja, lapp csorge (apex); ugyanõ ezeket taraj v. taréj szóval is rokonítja.