, (tar-ka v. tar-og-a) mn. tt. tarkát. Különféle, kivált egymástól elütő foltokkal, pettyekkel, csíkokkal, koczkákkal czifrázott szinezetű. Tarka virág, tarka toll, tarka madár, tarka pók, tarka gyík, tarka récze, tarka tojás, tarka ló, tarka kutya, tarka kigyó. Tarka szövet, kezkenő, ruha. Tarkára festeni, himezni valamit. Tarka, mint a szárcsamony, mint a pulykatojás. Nem csak egy tarka kutya van a világon. (Km.). Poczi poczi tarka, se füle se farka. (Km.). "Egy kis tarka madár víg kedvében szép gyümölcsös kertnek ment röptében. (Faludi). Átv. ért. különféle elemekből álló. Tarka népgyülekezet, sereg. Képes kifejezéssel, a maga nemében furcsa, czifra. Tarka gondolatok. Tarka beszéd. Tarka hír, melynek részletei egymástól különböznek.
"Bámulva kergetjük álmunk tarka képét.
Berzsenyi.
Tarka ember, a székelyeknél am. szembe szépet mondó s háta mögött megszóló. (Ferenczi János).
E szónak gyöke alkalmasint a metszésre, sarolásra, irtásra vonatkozó tar, melyből tarol, tarló is származtak, mennyiben t. i. a tarka testen némely foltok úgy tünnek elé, mintha azok szőre, haja, illetőleg szine el lenne koptatva, letarolva. A ka képző kétfélekép elemezhető, vagy maga az egyszerü kicsinyítő ka, mintha volna tar(ocs)ka, ezen hasonlat szerént, fehérke, piroska; vagy az elavult gyakorlatos ige tarog részesülője, tarogó, taroga, öszvehúzva: tarka, mint bugyoga bugyka, csacsoga csacska, czinege czinke s több mások. E tekintetben hasonlók hozzá a szintén szinekre vonatkozó hóka = hópetytyes, róka riska = vörös, szőke, sárga. Körülbelül egy értelmü vele az iromba, melynek gyöke ír, metszésre, rovásra vonatkozik. Szláv nyelven: strakati, tarkavi. Budenz J. szerént az osztyák-szurguti tájszólásban tárach am. szürke. A mongolban tarilan szintén am. tarka (bigarré, bariolé, tacheté) gyökben egyezik a magyar ,tarka szóval.