, (tár-gy-i-lag-os) mn. tt. tárgyilagos-t v. ~at, tb. ~ak. Kivűlünk valóban létező, amit közvetlenül vagy közvetőleg érzékeink és tapasztalat vagy észlelet által fogunk fel; ami felfogásunk után magával a tárgygyal megegyezik, aminek alapja önmagában a tárgyban (és nem csak bennünk) van, pl. tárgyilagos igazság; különböztetésül az alanyi igazság-tól, mely az alany vagyis személy gondolatának magával megegyezését jelenti.