v. TARÉ v. TARÉJ, (tar-aj v. tar-é v. tar-é-j) fn. tt. taraj-t v. taréj-t v. taré-t, tb. taraj-ok v. taréj-ok v. taré-k. Némely madaraknak, különösen tyúkok neméhez tartozóknak fejét ékesítő húsos kinövés. Kakas, jércze, fürj taraja. Csipkés, piros taraj. Átv. ért. az ily tarajhoz hasonló ékesség, növénysarj, vagy szer. Sisak taraja. Sarkantyú taraja, csipkézett pengője. Ugyan megnőtt a taraja v. taréjt emel, (km.). am. rátartja magát, fennhéjázik. Alább ereszti taraját, (km.). meghunyászkodik, megalázza magát. A növénytanban valamely szerven kifejlett fogasolt, majd kemény, majd puha szárnyforma pótlék, milyen van az espárczet (onobrychis, DiószegiFazekasnál: hedysarum onobrychis) magván.
E szónak gyöke, ha a magyar nyelvből elemezzük: tar, és azon r gyökhangu szók osztályába tartozik, melyek az állati testeknek magasabb részeit, vagy kinövéseit (mintegy sarjait) jelentik, mint a szarvasmarha tarja, és szarva, az embernek tarkója, a lónak marja, a disznónak orrja. V. ö. R, gyökhang. Az oszmanli-törökben Vámbéry szerént tarak am. fésü, és taraj, továbbá daruk és durug am. csúcs; a csuvasban tereké am. taraj. A persában tark v. terk, az arabban terk v. terke am. sisak. Tájszólások szerénti változattal: taré v. taréj is, mint hé héj haj, paré paréj paraj, gané ganéj ganaj, karé karéj karaj.