, (tár-gy-al) önh. és áth. m. tárgyal-t. 1) Bizonyos kitüzött pontra irányoz, mint lövész. Ha madárra tárgyalsz, íjadat ne pöngesd. (Km.). Pontosan, hibásan tárgyalni. 2) Átv. mint értekező, vitatkozó, biráskodó, tanácskozó bizonyos dolgot tűz ki működéseül. A pörösfelek tárgyalják a biró előtt megindított ügyet. A törvényszék tárgyalja a bevégzett pört. Tárgyalni az országgyülés, a tanács elé terjesztett ügyet. Latinul: tractat, pertractat. V. ö. TÁRGY.