, (ta-ar v. to-ar) áth. m. tár-t. Általán valamit kiterjeszt, szétvet, elválaszt, s az által némi nyilást, vagy öblöt képez. Karjait kitárni. Tárt karokkal fogadni valakit. Mellen széttárni a dolmányt. Kitárni a könyvet. Különösen kaput, ajtót, ablakot nyit. Kaput ajtót tárjatok a kedves vendégnek. Tárva nyitva hagyni az ajtót. Az ablak mindkét szárnyát kitárni. Vitorlát tárni.
Ez igében alapfogalom a távolodás, mennyiben tárás által az illető test előbbi helyzetétől eltávolíttatik, s rokonok hozzá: tát, tág, táv; vékony hangon tér, s közös gyökük a távolodásra vonatkozó ta, to, te, V. ö. TA, gyök.