, (táp-ol-a-al) áth. m. táplál-t. Táppal, táplával, azaz eledellel ellát; továbbá, testét élteti, gyarapítja. Az égi madarakat, az erdők vadait az Isten táplálja. Ezen eledel igen táplálja a testet. Aki kelletinél többet eszik, nem táplálja magát. (Km.). Átv. lelki, szellemi életet ad, fentart, vagy igér. Táplálj minket szent testeddel. (Egyházi ének). Táplálja őt a jó remény.