, fn. tt. tus-t, tb. ~ok. A puskának agya, vastag zömök vége. Ez érteményben egyezni látszik a zömök rövid karót, tönköt jelentő tusak, tuskó, továbbá a dudorúságra vonatkozó ducz szóval és duz gyökkel (,duzzad szóban). Néhutt: tusa, sőt mint a székely ,tusakol mutatja, tusak is.