, (trombita-as) mn. és fn. tt. trombitás-t, v. at. tb. ~ak; mint fn. tárgyesete: ~t. többese: ~ok. Trombitaféle hangszerrel ellátott, trombitával működő. Trombitás tábori zene. Továbbá, mint főnév, aki trombitát szokott fújni; tótul: trubacs. Huszárok, vadászok trombitásai.