, (ter-h-etlen) mn. tt. terhetlen-t, tb. ~ěk. 1) Amin teher, mint szállitmány nincsen. Terhetlen, üres kocsi. A terhetlen kocsit könnyebben húzza a ló, mint a terheset. 2) Átv. a testi vagy lelki erőt nem fárasztó, könnyü, nem alkalmatlan. Terhetlen úri szolgálat.