, (tel-j-es-ěd-és) fn. tt. teljesědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Állapot, midőn valami teljessé, azaz a maga nemében egészszé, tömötté leszen. 2) Végrehajtás által, vagy történetileg meglett állapot. Parancs teljesedése. Reményünk, vágyaink teljesedése. V. ö. TELJES.