, (tek-er-ěg-ő) mn. tt. tekergőt. 1) Görbe, gyürűs, karingós irányban, vonalban mozgó, vagy olyan alakú. Tekergő kígyó. Tekergő patak. 2) Átv. csavargó, kószáló, bódorgó, henye bujdosó. Erdőkben, pusztákon tekergő zsiványok. Utczákon tekergő suhanczok. V. ö. TEKERĚG.