, (tar-t-ó-os) mn. tt. tartós-t v. ~at, tb. ~ak. Állandóan létező; hamar el nem muló; nem romlékony. Tartós hideg, meleg esőzés. Tartós háboru, béke. Tartós szerszám, ruha. Tartós bor, gyümölcs. V. ö. TART, (3), önh. Átv. rátartós, ki fejét magasan hordozza, büszke.