, (tűz-oltó) ösz. mn. és fn. 1) A ki bizonyos eszközökkel tüzet oltani iparkodik. Tűzoltó nunkások, kéménysöprök; különösen valamely tűzoltó intézet tagja. V. ö. TŰZOLTÓINTÉZET. 2) Amivel tüzet oltani szoktak. Tűzoltó eszközök, szerszámok, fecskendők, vedrek.