, (tűz-kémle) ösz. fn. 1) Általán kémle vagyis próba, midőn valaminek jóságát, valódiságát tűz által vizsgálják meg. 2) Különösen a régi babonás világban az itélőszékek azon borzasztó eljárása, midőn az határoztatott, hogy a vádlott ártatlansága bebizonyitására kezébe tüzes vasat fogjon, s azt tartsa ott egy darab ideig; máskép: tüzesvas-itélet, tűzitélet, istenitélet.