, TÜRHETŐ, (tűr-het-ő) mn. tt. türhető-t. Mondjuk oly tárgyról, mely a maga nemében középszerű, melyben sem különösen dicsérni, sem gyalázni való nincsen, s mint mondani szokás, a mi megjárja, meglehetős, vagy a minek gyönge oldalai, hibái nem olyanok, hogy el nem nézhetnők.