, TÜRTŐZTET, (tür-t-öz-tet) mivelt. m. türtöztet-tem, ~tél, ~ětt, par. türtöztess. Magát, vagy mást bizonyos vágyak kielégitésétől visszatart, vagyis eszközli, hogy türtözzék, különösen: magát türtőzteti; máskép: magát türteti. A székelyeknél türköztet. V. ö. TÜRTŐZIK.