, (táp-ol-a-al-ó) mn. tt. tápláló-t. 1) Másokat táppal, táplával ellátó. Szegényeket tápláló úr. Kisdedeket tápláló dajka. Ez értelemben önálló főnevül is használjuk. 2) Amiben tápanyagok vannak, mitől a test növekszik, gyarapodik, hízik. Tápláló eledelekkel élni.