, (tüz-el-és) fn. tt. tüzelés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) A tűznek működő hatása. A napnak, a fütött kemenczének tüzelése. 2) Cselekvés, midőn valaki a vadászaton vagy lövészcsatában tüzet ad. Tüzelésre fogni a fegyvert, czélba lövésre irányozni. 3) Átv. izgatás, bujtogatás, mely a kedélyt bizonyos tettre buzditja, V. ö. TÜZEL.