, fn. tt. tündelevény-t. tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Bodrogközben, és némely más tájakon igy nevezik a denevért, vagy tenevért v. bőregeret. Szabó Dávidnál eléjön tendenevér és tündevény alakokban. A tendenevér szó alkalmasint az első szótagnak den v. ten megkettőztetéséből származott; s tündelevény is vagy amabból módosult, vagy pedig összetett szó a török dün (= éj), vagy mongol tün (= sötét hely) és magyar denevér szókból, mintha volna: éjjeli v. sötéthelyi denevér. Ha valaki a denevér szót is a török dün-ből vagy mongol tün-ből származtatná, akkor a ,tündelevény szóban dün v. tün kétszer jönne elé. Nehéz hinni, hogy mi a denevér szót, vagy legalább első részét a törökből vettük volna által, midőn magok a törökök az előrészben a gedse szót használják, mely szintén am. éj; honnan denevér törökül: gedse kusu (= éj madara). A ,tűndelevény-ből származhatott a tündevény is, vagy talán megfordítva? l. TÜNDEVÉNY.