, TÜSZŐ, fn. tt. tűsző-t. 1) Széles bőröv, erszényféle öblös üreggel ellátva, milyet hazánkban a tótok, és a magyarok közől a palóczok, derékon átkötve viselnek. Ebben hordják a pénzt, vagy más apróságokat; néhutt máskép: tüszü, és gyüszü; hangátvetéssel: szütyü. Tanácscsal nem telik a tűsző (km.), nem elég a tanács, hol anyagi v. pénzsegitség kellene. 2) A növénytanban egyetlen termőlevélből képződött olyan toktermés, mely a szár vagy kocsán felől való oldalán egy felül feslik föl; ilyen termése van a sarkvirág- (delphinium-)nak.
Magyar elemzéssel, minthogy a tűsző oly készület, melybe holmit bele szoktak tűzni, azaz, szúrni, dugni, tehát am. tűző; továbbá gyűszű alakban lágyított kiejtés, mint tükör helyett gyükör. Egyébiránt keleti török nyelven tüse Zenkernél am. mell (poitrin, Brust); tehát tüsző v. tüszü (tüsze-ü) eszközt jelentene, melyet a mellen, derékon szoktak hordani.