, (tü-v-es) mn. tt. tüves-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Tűforma, szurós, bökős, hegyes szálkáju, tövises, tüskés. Tüves borona; tüves alma (datura stramonium), tüves csiga, hal. (Eléjönnek Sándor Istvánnál). Tüves fenyű, tűlevelü fenyű; máskép: tűs. 2) l. TÖVES.