, (tür-el-ěm-es-ség) fn. tt. türelmesség-ět, harm. szr. ~e. Állapot, vagy tulajdonság, midőn valaki az érzékekre kellemetlenül ható benyomások ellen türelmes; kitartás, békés szenvedés; mások iránti engedékenység. Különösen, keresztény erény, mely mindenféle viszontagságot Istenbe vetett bizodalommal zúgolódás nélkül elszenved. Továbbá társadalmi erény, mely a különböző véleményen vagy valláson levőket szeretetéből ki nem zárja, nem üldözi stb.