, TÜRHETETLEN, TÜRHETLEN, (tűr-het-[et]len) mn. tt. türhetetlen-t, tb. ~ěk. 1) A ki, vagy ami oly annyira kellemetlen, vagy fájdalmas hatással van ránk, hogy békén szenvedni, kiállani nem birjuk. Türhetetlen, házsártos, garázda ember. Türhetetlen szolgálat. Türhetetlen állapot. Türhetetlen magaviselete miatt kizárták őt a társaságból. Máskép: kiállhatatlan, szenvedhetetlen. 2) A ki tűrni nem tud, kinek türelme nincs, bizonyos esetekben nyughatatlan. Ne légy oly türhetetlen, hanem szenvedj békével.