, TÜNIK, (tűn-ik) k. m. tün-t. 1) Látásra vonatkozólag, szembe ötlik, láthatóvá lesz. Föltünik. Eltünik. Kitünik. A szem elől eltünik, látszatos oldala eltávozik. Letünik a nap, látszatos oldala leszáll. Ez a dolog nagyon föltünik, a közfigyelmet magára vonja, mindenki látja. Szembe tűnik, szembe ötlik. Kitűnik, kilátszik; jelesség által kiválik. A nap sugara betünik a szobába, belátszik, láthatóvá lesz.
"A szín megmaradott, eltünt a valóság.
B. Orczy Lőrincz. (A bugaczi csárda).
2) Valaminek látszata változik, módosúl, különféle föltünő alakban jelenkezik, honnan a tündér, tündöklik, tündörög, tüngös származékok.
Minthogy a tünés látszatra vonatkozik, s a feltünő testek, illetőleg látványok bizonyos szinben jelenkeznek; innen a tűn és szín gyökök rokonoknak látszanak. Egyébiránt csagataj nyelven is tün-mek am. tün-ni, fényleni; innen tünlük am. fény; ablak, a sátor felső nyilása; aj tünlük, oszmanli nyelven: aj dinlik am. holdfény. (Vámbéry).