, (tür-el-ěm) fn. tt. türelm-et, harm. szr. ~e. Kedélyi állapot, melynél fogva valaki türni tud, azaz, a kellemetlen benyomásokat, fájdalmakat, kinokat stb. békén, és tartósan kiállja, ellenök nem panaszkodik. Különösen, mások gyöngéinek, hibáinak, alkalmatlankodásaiknak stb. elnézése, elszenvedése. A tanitáshoz sok türelem kell. A kinek türelme nincs, ne fogjon nehéz munkába. Türelemmel lenni mások iránt. Vallási, véleményi türelem, mely a más valláson, vagy véleményen levőket nem gyülöli. V. ö. TŰR (2).