, (tür-et) fn. tt. türet-ět, harm. szr. ~e. Türés, összehajtás által alakult göngyöleg, csomó, henger. Szabó Dávidnál másképen: gyüret. Türetvászon, türetpapir, türetbőr. Türetposztó = végposztó (Szabó D.). Türetszéna, midőn a szekér vagy kazalrakók a szénát nyalábonkint öszvegöngyölgetik, és szarvakat vetnek belőle.