, fn. tt. tündevény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Némely régiebbeknél, pl. Sándor Istvánnál, Szabó Dávidnál (,bőregér alatt) am. a szokottabb ,denevér, s amaz is talán vagy ebből vagy a ,tündelevény máskép ,tendenevér szóból csavarodott el (V. ö. TÜNDELEVÉNY); vagy ha a ,tündevény szót veszszük eredetinek, akkor ,tünd-ik törzstől volna származtatható s azt jelentené: tünedező, és némileg mint éjjeli madár a kisértet fogalmával hozathatnék kapcsolatba; így a székelyeknél is tünet azt jelenti: lidércz, kisértet. A ,denevér és ,tündevény szóknak mind a régiebbeknél, mind a tájbeszédben többféle alakjai fordúlnak elé, ú. m. a ,tündevény-en kivül: tündelevény, tendenevér, pubtenevér, puptenevér, puppenevér, teneripup; maga a ,denevér is máskép: tenevér. ,Pupdenevér szót némelyek a ,púp szóval összetettnek vélik, miszerint annyi volna mint púpos denevér; mi e czikk alatt az első részt ,bubo latin szóval azonosítottuk. Mongol neve bakh-baghai a bagoly szóhoz hasonlít. Mások a ,denevér vagy ,tenevér szót is a ,tenebrae vagy ,tenebrio latin szókból származtatják; ismét mások a den v. ten részt a török dün (= éj) szóval rokonítják. V. ö. TÜNDELEVÉNY.