, (tün-d-ök) fn. tt. tündök-öt, harm. szr. ~e. Növénynem az együttnemzők seregéből és nősözvegyek rendéből; vaczka kopasz; fészke födelékes; pikkelyei sugárosan kinyúlnak, szinesek, sugáros virágot mutatnak honnan elneveztetése. (Elicrysum.). Egyik faja: ragyogó tündök, melynek csészesugárai arany szinűk, tündöklők. (E. fulgidum).