, (tün-ő-öd-ik) belsz. m. tünőd-tem, ~tél, ~ött. Valaminek oka, módja, czélja, eredménye felől gondolkodva határozatlan elmével különféle képeket, eszméket forgat, aggodalmasan töprenkedik. Azon tünődik, miért mellőzték el őt? hogyan érhetné el czélját? Nem szól senkinek, mit akar, csak magában tünődik.
Ez igének törzse tűn-ik, s alapfogalmát azon képek teszik, melyek a tünődő ember eszében és képzeletében föltünnek, s melyeket maga idézget elé.